2015. október 27-én Varsóban került bemutatásra a K4 közép-európai könyvsorozat legújabb kötete, Hubert Klimko-Dobrzaniecki Magány című prózája, amely egyazon napon jelent meg lengyel eredetiben, valamint szlovák, cseh és magyar fordításban. A K4 könyvsorozat részeként minden évben megjelenik egy visegrádi szerző műve, mégpedig minden országban ugyanazon a napon. A sorozat célja, hogy biztosítsa a szomszédos kortárs irodalmak egyidejű élvezetét.

A könyv mind a négy közép-európai nyelven k-betűvel kezdődik (kniha, könyv, książka) ezért választottuk a K4 rövidítést, amely összeköti a sorozat egyes köteteit“ – mondta Garajszki Margit, a projekt egyik értelmi szerzője. A Magány lengyel eredetiben a Noir sur Blanc, magyarul – Pálfalvi Lajos fordításában – a Terra Recognita, csehül a Větrné mlýny, szlovákul a Kalligram kiadó gondozásában jelent meg.

A K4 közép-európai könyvsorozat első kötete az egyik legjelentősebb szlovák kortárs prózaíró Pavel Vilikovský Egy igazi ember története című műve volt, amelynek központi figurája azt az örök embertípust jeleníti meg, amely konformista viselkedésével, józan ítélőképesség hiányában, magát túlértékelve, nagy ambíciókkal felruházva próbál feljebb kerülni a munkahelyi ranglétrán a szocializmus világában.

Hubert Klimko-Dobrzaniecki

A K4 könyvsorozat idei szerzője Hubert Klimko-Dobrzaniecki lengyel prózaíró, költő, aki Lengyelországban teológiát és filozófiát, Reykjavíkban pedig izlandi filológiát tanult. Több mint tíz éven át élt Izlandon, járt Vietnámban, Mongóliában és Kínában. Egy ideig a pallottinusok rendházában élt noviciátusként, de végül nem szentelték pappá. Több verseskötet után 2003-ban prózaíróként is bemutatkozott. A gyakran autobiográfiai elemeket is tartalmazó regényeit és novelláit több neves lengyel irodalmi díjra – Nike, Angelus, Paszport Polityki – jelölték.

Magány bécsi módra

Hubert Klimko Dobrzaniecki jelenleg Bécsben él és alkot, ami komoly inspirációs forrásként szolgált a Magány megírásánál. A mű főszereplője Bruno Stressmeyer egy elviselhetetlen, rátarti, végletesen pedáns, egocentrikus mizantróp. Az a leghőbb vágya, hogy egyedül lehessen. Nincs családja, se barátai. Nincs rászorulva arra, hogy dolgozzon, csak a saját szükségleteivel kell foglalkoznia. Megengedheti magának a magányt. Nincs más dolga, csak élnie kell. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mivel utálja a szomszédait, a külföldieket, a migránsokat, a kutyákat és a gazdáikat, a politikusokat és általában mindent, ami arra kényszeríti, hogy valamiféle interakcióba lépjen másokkal.

Egy nyaralás alkalmával intim kapcsolatba kerül egy vadidegen nővel, ami felbolydulást okoz addigi kiegyensúlyozott életében. Fokozatosan elmosódik a határ az önkéntes magány és a patológiai izoláció között. Bruno ironikus, hiperkritikus és fennhéjázó belső monológja szórakoztató és rémisztő olvasmány egyben.